Február 2. a keresztény hagyományok szerint a gyertyaszentelő Boldogasszony napja, amelyhez számos népi hiedelem és időjárási megfigyelés kapcsolódik. Ez a nap nemcsak vallási jelentőséggel bír, hanem a tél derekán az emberek különös figyelmet fordítottak az időjárás változásaira is.
Időjárási megfigyelések
A legismertebb népi megfigyelés szerint ezen a napon a medve viselkedése megjósolja a tél hosszát. A hagyomány úgy tartja, hogy ha a medve kijön a barlangjából, és meglátja a saját árnyékát – azaz napos az idő – akkor megijed, és visszabújik, és hosszú télre számíthatunk. Ha viszont borús az idő, akkor kint marad, jelezve, hogy hamarosan vége a télnek.

Ez az egyszerű, de számos helyen elterjedt hiedelem máig fennmaradt, és gyakran téma a február eleji beszélgetésekben.
Gyertyaszentelés és védelem
A gyertyaszentelő Boldogasszony napjának vallási eredete Mária tisztulási szertartására vezethető vissza, amely Jézus születe után 40 nappal történt. Az ezen a napon megszentelt gyertyákat a hiedelmek szerint viharok, villámlás és természeti csapások ellen használták.

A gyertyákat általában a családi oltárokon tárolták, és csak szükség esetén gyújtották meg. Egyes vidékeken úgy tartották, hogy a szentelt gyertya fénye elűzi a gonosz szellemeket és áldást hoz a ház népére.
Február 2. jelentősége a mezőgazdaságban
A falusi közösségek életében február 2. fontos mérföldkövet jelentett a tél és a tavasz váltakozásában. A hiedelmek szerint, ha ezen a napon szél fúj, akkor bő termésre lehet számítani.
Ugyanakkor, ha csapadékos az idő, a termés gyenge lesz. Az ilyen jellegű megfigyelések generációkon keresztül alakultak ki, és összhangban voltak a természet ciklusaival.
Modern szemlélet
Napjainkban ezek a hiedelmek inkább kulturális érdekességként élnek tovább, azonban sokan még mindig figyelemmel kísérik a február 2-i időjárást, mintegy tisztelegve a régi hagyományok előtt. A gyertyaszentelés szokása is megmaradt a keresztény közösségekben, mint a hit és védelem szimbóluma.